YONS

Valahol távol a való világtol
messzi tul a képzelet határon
van egy egészen piciny ország
az a hely ahol az állmokat irják

A szép éllmokat zsákokba rakják
aztán a kismanok széjjelhordják
viszik a világ minden részébe
s behintik az élök szemébe

Egy állommanó hozzád is elért
leteszi zsákjátbedugja kezét
és belemarkol a tündérporba
hogy a csillámot a szemedbe szorja

Csipetnyi manó hol lehet?
nem látod öt ? hallod hogy nevet?
ovatossan homlokodon lépked
s arcod simogatja ugye érzed?

Kicsiny mano tenyerét kinyitja
s az állomport a szemedbe szorja
mosolyogva nézi amint lehunyod öket
s füledbe sugja álmodj szépet






"Mikor elöször néztem a szemedbe,
Gondoltam tiéd lesz a szivem örökre.
Tudtam hogy téged nem tudlak feledni,
Csak akkor leszek másé,ha elfognak temetni!"


"
Ha egyedül vagyok mindig rád gondolok
mert mi csak együtt lehetünk boldogok
Soha ne mond hogy keserü az élet ,
mindig gondolj arra hogy mennyire szeretlek téged!"



Szeretni egy valakit lehet úgy igazán.
Hogy valakit újra lássak alig várom már.
Csak egy pillantás,
S nekem nem kell semmi más!
Alig várom a következő találkozást!
Egy valamit kérek az élettől,
Azt hogy boldog legyek!
S ne kelljen félnem semmitől!
Igaz szerelem kell nekem.
Egy valaki és őt soha nem feledem!
Szeretni akarom azt ami ő maga!
Hiszen olyan száp a mosolya!
Akarom, hogy viszont szeressen!
S még élek soha el ne feledjen!
Ezt az érzést keltsem benne!
Boldog akarok lenni!
Ezen az úton akarok menni.
Boldogságban akarok fürdeni,
S szeretnék és is valakit szeretni!



Ma valami más történt!

Nem volt minden hideg és sőtét!
Ma egy kicsit boldog voltam!
De vajon meddig érzem igy magam?
Meddig tart ez a szép dolog?
Amitől ma még boldog vagyok!

Ma más volt az életem!
Ez a nap vajon megváltoztatja életem?
Milyen jó is lenne,
Ha minden simán menne!!!!!
Istenem kérlek segíts ebbe!!!!!!!!!!!!!!!!

Annyira félek, hogy majd bántanak!
Félek, hogy szívem magányos marad!
Az élet már csak ilyen!!!
Ma még boldog vagyok!
Holnap már nem!


MI A SZERELEM?

Mi a szerelem? fájó aggodakom,
Ha nincs veled a kedves , borús hajnalokon.
Őrá gondolsz mindig,érzed a bút, s az örömöt,
Számolom a percet mig átlép a küszöbön!

Meg hallom léptét,alakját meglátom,
Át tudnám ölelni az egész világot.
Gondjaimat felejtem,Ha két szemébe nézek,
Könnyeimet le törli fáradt kezével!

Érzem ha szomorú,fáj érte a szívem,
Kedveséggel,csókkal bánatát enyhítem.
AhogyŐ szeret !Nincs rá fogalom,
Ez a világ,nekem a Földi paradicsom!!!


BOLDOGSÁG?NYUGALOM!

Ahol az anyag nem köti már,
Testemet,lelkemet lendületből kilöki.
Fény felé távozva,veszem csak észre
AZ aurám,most vált fehérről kékre!

Vajon a boldogság jeleként,
Láttam most a kék reményt.
Lebegek s jól vagyok,
Kötöttségekeket messze elhagyom!

A távolból tétován nézek körül
Akiket látok mindenki örül.
Fényben úszom ami kék,
Mindha látnám FÖLDÜNK tengerét!

Tűz vagyok !perzselek de nem égetek,
Lángot viszek ,melegséget adok,
Boldog mind,ki tőlem kapott,
S a létem a lelkeken nyomot hagyott!

A tisztaságnak fehére
A békeségnek a kéksége,
A szemvedélynek a piros,
A művészetnek bíbora!

Ha a szél fújdogál,
Lelkem lebeg meg nem áll
Vígan gondol kékre,zöldre
Vágyakozik a napra s a holdfényre!

Virágokról álmodom
Körül vesznek hajnalon,
Kinézek az ablakon,
S te ott vagy velem angyalom!


Üresség végtelenjében...

Ülök a szobában s megjelenik egy alak,
A semmiből jött,semmit se szól...
Érzem vele kell menjek,érzem értem jött....
Tudom, hogy ő ki,tudom azt is mit akar,
Tudom, hogy a sötétségbe visz,mint annyi embert már halottan....
De mégis jól érzem vele magam,csak megyünk boldogan...
Hogy miért vagyok boldog?Ezt kérdezitek?
Mert nem érzek már semmit,s ez rosszabb mint a halál...
Én végig mentem volna veled az úton esküszöm,
én végig éltem volna veled minden pillanatom....
Már nem vagy itt a hangod is halkan csöndes,
Mégis hiányzol,ezt halkan mondom édes....
Milyen szánalmas, hogy én irok rolad,te talán épp csokolsz mást,
Milyen szánalmas, hogy foglalkozom még veled....
Szánalmasan,fáradtan,érzemek nélkül élek,
Jó nekem így most,csak ne szeretnélek téged....
Bár én is furcsa vagyok,hisz mikor már felednélek,
elöveszek egy levelet,hogy el ne feledhesselek téged....
Hogy miért teszem így?Jó kérdés nagyon...
talán, hogy hű legyek még egy pár évig régi nagy szavaimhoz...
Azt mondtam neked egy életen át veled,
Most azt mondom: soha ne feledlek....



Egész életembe csak reád vártam
Kerestelek kutattalak a magányba,
Amikor két égő szép szemedbe néztem,
Tudtam nem engedlek téged.
Lángra lobbant bennem a tűz,
Mely minden gondot elűz!

Mézédes ajkaid elvarázsoltak
Érintéseid álom szerűek.
Pillantásod lenyűgözőjek,
Ha mélyen a szemedbe nézek,
Érzem te vagy a végzet!

Minden álmom valóra vált,
Amikor csókot leheltél rám.
A fellegekbe éreztem magam,
Ha a testem símogatod lassan.
Szívem rád várt mindig
Szeress ölelj a sírig!!!

/Mikor úgy érzed minden ellened van kicsúszik a lábad alól a talaj nem tudod mit tegyél, ne keseredj el mert jönnek még jobb napok, s hidd el én veled vagyok úgy ott lennék melletted megfognám a kezed és csak annyit mondanék : annyira SZERETLEK! Tudd azt nem vagy egyedül mert ott messze van valaki ski mindenen próbál segíteni, fel a fejjel drága, szarjunk eggyütt a világra!!/




/Remegő lábakkal a párkányra lépek, becsukom a szemem cseppet sem félek, régi emlékek kísértenek utolsó szavam suttogom : szeretlek /



/Múlik az idő, rohan az élet,
télből hirtelen tavasz lett,
eltelt egy év s még sem érzem,
hogy valaha is nélküled életem.

Újra nyílik fű fa virág,pompázik
az egész világ,mintha tél nem is
lett volna,s minden fájdalmunk,
csak úgy...elmúlna...


Mintha mindennap mellettem
lennél,s lágy hangoddal ismét
dédelgetnél,becézgetnél, mintha
még mindig szeretnél....


Újra hazatér házunkhoz a gólya,
mintha el sem ment volna,s újra
jönnek a fecskék,hogy nagy ricsajjal
jelezzék, ismét együtt lehetnénk....


S hiába vánszorgott ólom lábakon
az idő,szűntül hiszem, még menthető,
csak tudni kell feledni,s a múló idő,
pille szárnyain repülni... /



/Éjszaka három óra van,
De messze elkerül az álom
Miközben a takarót magamra húzom,
Rá gondolok s hozzá vágyódom!
Úgy szeretnék most is vele lenni,
Ez egy szép álom, de olyan jó hinni
Ha most mellettem feküdne
Szívem oly hevesen verne,
Átölelném szorosan
Pici szájára csókokat lehelnék,
S fülébe súgnám: Szeretlek!
…még csak két nap telt el
Mióta utoljára láttam,
De nekem többnek tűnt
S lelkem létezni megszűnt…
Csak testben vagyok itt
A gondolatom messze nála kóborol
Olyan jó lenne most őt átölelni,
S soha többé el nem engedni,
Tudom, ő is ez akarja,
S hamarosan eljön a kettőnk napja,
Mikor egymás mellé bújva
Merülhetünk mély álomba./



/Utánad rohanok képzeletben
szerelem bolondja lettem
megírtalak száznál több versben
nem tudom eléggé megköszönni,
hogy életre szerettél engem
öleléseink csodája a mindennapokon
átsegít majd engem, lelkeink is
ölelkeznek ebben a sosem-volt szép,
sosem-lesz más csodálatos szerelemben./

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat